...válasz takacsfeco 1. kommentjére: Kedves Fecó!

Én köszömöm és örülök, ha így ítéled/ítélitek meg meg!

Üdv,

Norbird

Szia Vtx!

A kutyát tanítani tulajdonképpen az első perctől kezdve kell, ahogyan hozzád kerül.
Persze mindig korának, érettségének, idegrendszeri fejlettségének, terhelhetőségének megfelelően.
Konkrétan nagyon nehéz bármit mondani, hiszen - mint feljebb láthatod - rengeteg függ az egyéni adottságoktól. Ezek ismerete nélkül csak "kincstári okosságoket" tud puffogtatni az ember.
Általánosságban elmondható, hogy kezdetben (3-5 hónapos kortól) csak egyszerűbb és játékosan felépített "feladatokat" kell/szabad gyakorolni a kutyussal. Persze ekkor sem nőhet úgy, mint a paszuly az árokszélen... Már ekkor szükség van olyan alapokra, melyek mindig, minden helyzetben és életkorban hasznosak. Ezek közül a két legfontosabb: a "nem" tiltószó, valamint a "gyere ide" hívás. Ezek mindkettőtöknek biztonságot és kellő alapot jelentenek a későbbiekben. Nem árt persze az ültetés és fektetés gyakorolgatása sem, de ez inkább még arról szól, hogy megtanítsa a kutyának milyen jó móka a gazdival együtt lenni, játszani, tanulgatni. Tehát inkább a kapcsolatépítésről és a "tanulni tanításról" szól. Egy kölyöknek inkább legyen felhőtlen (de nem korlátoktól mentes) gyermekkora, kevés de játékos gyakorlással, mintsem hogy túl korán "rászakadjon az ég"...
Bonyolultabb, komolyabb feladatok bőven ráérnek később, ivarérettség környékén. Ha jól alapoztad, akkor gyorsan, nagy kedvvel fog tanulni ekkor már persze egyéniségének megfelelő követeléssel/számonkéréssel kombinálva.